Több és nagyobb kép a képgalériában

Még ma is sokan a második generációs Honda CRX-et tartják az igazinak, hivatkozva a tömör formára, a kis méretre, a jó tömeg-teljesítmény arányra és a mozgékonyságra. És valóban nincsenek kevesen a típus rajongói, elég ha összeszámoljuk a Kawasaki-színekbe öltöztetett autó korábbi gazdáit! Ugyanis a jelenlegi tulajdonos, Szabó Tibor 2008-ban vásárolta meg a kocsit, lényegében már a most látható állapotában. Mint mondta ő sokat nem tett hozzá, csupán a hátsó, állítható szárnyat szerelte fel, és néha kicserélt egy-egy kopóalkatrészt, valamint leszerelte a neonokat. Azonban, mint mesélte, a kocsi előző tulajdonosának (Gebei János alias Codex) nem volt ilyen egyszerű a dolga, ő igen lelakottan jutott hozzá nem is olcsón a járműhöz, amelyből három nap után elfogyott az olajadalék, így okádni kezdte a füstöt, az utastérben pedig elengedtek a pillanatragasztóval eladásra összetákolt alkatrészek és darabjaira kezdett potyogni az autó.

Tehát az előző tulajdonos rengeteg pénzt és időt rááldozva összerakta újra az autót, majd belefáradva a folyamatos javításokba inkább eladta a kocsit. Talán ha tudja, hogy a végére ért a javításoknak, nem tesz így, hiszen mint említettük, Tibinél a megvásárlás óta tökéletesen működik a kocsi. Azonban, ha a tuning eredetét keressük nem elég egy tulajdonosnyi időt visszamenni, sőt a kettő is kevés, mert igazán a kettővel ezelőtti tulaj csak elhasználta az autót. A CRX-et a hárommal ezelőtti tulajdonos építette át, Gecse Ervin (EarwLine), akit valószínűleg a Fast & Furious című film is megihletett. De a mozi kevés alap, az autó fényezését a Kawasaki motorok sugallták, a színek- és minták a Kawákról származnak.

De persze a fényezés előtt történt egy's más. A gyáriak felhasználásával átalakították a lökhárítókat, a felső rész eredeti, az alsó az üvegszálból hozzáépített szakasz. Üvegszálból készült a motorházető is, ennek az első élét ráhúzták a fényszórókra, és kiszobrászkodtak rajta egy szép púpot is. A küszöbök is egyedileg gyártottak, az oldalsó díszléceket pedig eltünteték. A hátsó üvegeket fóliázták.

Hogy jobban feküdjön az autó, elöl 40 mm-rel, hátul 20 mm-rel ültették lejjebb Enzo rugókkal a futóművet, és beszereltek első rugótorony merevítőket is. A felnik 7,5x15 colos RH Cuprad modellek, 195/50 R15-ös gumikkal. De változtattak a motor környékén is. Új a kipufogórendszer, amely középdob nélküli, hátul kettéágazik és oldalanként egy-egy motorkerékpár-dobban végződik. A gyári légszűrőt pedig direktszűrőre cserélték - igazán közben motort is cseréltek, de most újra az eredetivel azonos dolgozik a motortérben. Fontos változás, és igazán az tudja értékelni, aki próbált már ilyet, a short shifter, azaz a váltóút-rövidítő készlet beszerelése.

Az utastérben is kitűnik, hogy nem gyári autóról beszélünk. Rögtön ott van a 32 cm-es Momo kormány, a Momo váltógomb, az alu-pedálok, a plazma számlap. De a leglényegesebb módosítás az átépített sportülések, amelyeket négypontos Sparco övekkel szereltek fel. A zene szerény a kocsiban, egy Blaupunkt fejegység hajt meg elől kétutas, hátul 3 utas Blaupunkt hangszórópárt, valamint küld jelet a csomagtartóba ültetett aktív ládának.

Az autó most egész szép állapotban van, csak a napi használat jelei látszódnak rajta. Kőfelverődések, itt-ott megrepedt gitt, a tél által kikezdett felnik. Tibi ezért egy komolyabb feljavítást helyezett kilátásba, már megvannak az új felnik, és a műszakilag már rendbehozott kocsi újrafényezését tervezi. Az új szín fehér lesz, a kinézet pedig kevésbé feltűnő, szolídabb műanyagokkal.

További és nagyobb képek a képgalériában